William Kentridge animációival először 1997-ben Kasselben a Documentán találkoztam, és rögtön beléjük szerettem. Nemcsak a filmek felvállalt politikussága, hanem az animáció sajátos értelmezése is lenyűgözött. A filmidőbe vetett rajzok saját keletkezésük kockánkénti rögzítésével (átrajzolás, radírozás) segítették a történetmesélést, melynek eredményeként egy új, eleven filmnyelv született. Az utóbbi évtizedekben Kentridge egyre monumentálisabb és komplexebb formákban meséli tovább történeteit, melyeknek ugyanakkor továbbra is a rajzok a kiindulópontjai. William Kentridge munkássága azért is fontos számomra, mert a rajzot és az animációt, mint műfajt magam is többször választottam érzékeny történetek ábrázolásához.
Nemes Csaba intermediális művész, festőművész, a Pécsi Tudományegyetem Képzőművészeti Karának intézményvezetője.
Dátum: 2022. november 17. 18:00