Videók

William Kentridge - Lágyabban játszd a táncot című műalkotását ez alkalommal nemzetközileg is elismert írónk, Dragomán György mutatta be, aki maga is nagy rajongója a műnek. Szakmájához híven, az irodalom világából reflektált az alkotásra, egy jellemzően közép-európai nézőpontból gondolva tovább a videóban megfogalmazódó univerzális kérdéseket. A szakmai tartalmakat szubjektív kommentárokkal tette színesebbé, így jött létre a videóinstalláció szubjektív értelmezése.

Fehér Dávid, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze, egyben a Kentridge kiállítás kurátora beszélt a mű keletkezéséről, koncepciójáról, illetve magáról a művészről is. A beszélgetés során sok érdekességet tudhattunk meg Dél-Afrika és az európai kultúra találkozásáról, haláltáncról és Platón filozófiájáról, és még arra is fény derült, mi köze Walt Disney-nek a videóhoz.

Ismerős és egész idegen alakok táncolnak körbe-körbe minket, különös tárgyakat tartanak magasba, de van, hogy csak kezüket lóbálva mozognak a fúvószenekar mágikus dallamaira. Kentridge filmje megigéző, beszippantó, sűrű és hosszan hat. Hogy ki ez a mindig elegáns humanista ezzel a világhírű életművel, és hogy mennyire sokféle, néha otthonos, néha egzotikus rétegből állnak a munkái – erről meséltünk.

Fülöp József, a MOME rektora az animáció világából kiindulva vizsgálja Kentridge videóját. Az előadás során a technikai érdekességek mellett arról is hallhatunk, miként szolgálja az animáció egy mű szellemiségét, hogyan lehet alkalmas sokrétű üzeneteket közvetítésére.

William Kentridge animációival először 1997-ben Kasselben a Documentán találkoztam, és rögtön beléjük szerettem. Nemcsak a filmek felvállalt politikussága, hanem az animáció sajátos értelmezése is lenyűgözött. A filmidőbe vetett rajzok saját keletkezésük kockánkénti rögzítésével (átrajzolás, radírozás) segítették a történetmesélést, melynek eredményeként egy új, eleven filmnyelv született. Az utóbbi évtizedekben Kentridge egyre monumentálisabb és komplexebb formákban meséli tovább történeteit, melyeknek ugyanakkor továbbra is a rajzok a kiindulópontjai. William Kentridge munkássága azért is fontos számomra, mert a rajzot és az animációt, mint műfajt magam is többször választottam érzékeny történetek ábrázolásához.