A Lelki társ / Soulmate című kiállítás tanulságairól és a NEO kortárs művészeti tér küldetéséről mesél a kurátor.
Petrányi Zsolt a Bozó Szabolcs kiállításról
- Milyen volt a Bozó Szabolcs kiállítás fogadtatása a hazai, képzőművészeti közegben, hogy látják ezt a kiállítás zárását követően?
A kiállítás fogadtatása a várt volt, vitát generált a művészeti közegben, amelyben megosztotta a kommentelőket: volt, aki kiállt a művész mellett, és volt, aki nem, de ez utóbbiak jellemzően úgy kritizálták Bozó művészetét, hogy nem is biztos, hogy látták a kiállítást. Nekünk ez azért volt tanulságos, mert Bozó festményei abba a kategóriába tartoznak, amiket nem lehet telefonon, vagy monitoron megnézni, azokat élőben kell látni. A művek a kiállító teremben tényleg meggyőzőek voltak, a tárlat ezért inspiráló és elgondolkodtató volt.
- Milyen visszajelzések érkeztek Bozó Szabolcstól, Carl Kostyáltól a budapesti kiállítással kapcsolatban?
Szabolcs számára ez a tárlat egy fontos esemény volt a karrierjében, hiszen meg tudta mutatni munkáit Budapesten annak a közegnek, ahonnan származik. Stílusában, felfogásmódjában eltérő megközelítésmódja van, mint a hazai művészeknek, de épp ez adja karrierútja érdekességét és összehasonlíthatóságát. A kérdés sokszor felmerült: mi lett volna, ha itthon marad, ki tudott volna-e emelkedni egy itthoni intézményrendszerben? A válasz erre egyrészt az, hogy a nemzetközi galériák földrajzi elhelyezkedése, a Carl Kostyal Galery londoni, milánói és stockholmi székhelye sokat segített a fejlődésében, másrészt pedig az, hogy Londonban egy szellemi, művészeti szabadság vette körül, ami miatt tudott másként gondolkodni, mint az itthoni kondíciók között.
- Mit jelentett a tárlat a NEO Kortárs Művészeti Tér életében?
A Lelki társ / Soulmate című kiállítás egy határátlépést hozott: a video- és fotókiállítások után egy fiatal, külföldön ismert festőnek a tárlata mindenképpen a keretek tágítását jelentette. Bozó Szabolcs munkáinak bemutatása nemcsak egy külföldön sikeres alkotó hazai megismertetéséről, hanem a mai művészet management módszereiről, egy karrierút példáról is szólt.

- Kentridge, Bill Viola, mélység/élesség és Bozó – az elmúlt évek nagy kiállításai a NEO-ban. Mit lehet elmondani a tárlatok jelentőségéről összefoglalóan, milyen ívet rajzolnak fel?
A NEO célja, hogy olyan, nemzetközileg ismert alkotókat mutasson be a hazai közönségnek, akik a maguk műfajában meghatározóak és inspirációt jelenthetnek a hazai közönségnek. Ez a cél az Új Nemzeti Galéria városligeti vízióját is előre vetíti, hisz a SANAA tervezte izgalmas épületben egyre nagyobb hangsúlyt helyezhetünk majd egyrészt az ismert nemzetközi trendekre másrészt pedig az új médiumokra, mint amilyen a videoművészet is. Mindemellett a NEO múzeumpedagógiai csapata a legtöbbet igyekszik kihozni a kiállításokból, hogy a bemutatott kortárs művészek alkotói módszerei minél szélesebb körben, minél több generáció számára megközelíthetők legyenek. Pszichológusok, vallástörténészek és mindenféle más szakma képviselőinek bevonása pedig a művészet értelmezését egy szélesebb alapba ágyazza, bizonyítva hogy a lét sokféle aspektusa hozható összefüggésbe a művészetekkel. A Szépművészeti Múzeum és a Városliget Zrt. promóciós háttere pedig abban segít sokat, hogy a programok minél szélesebb körben terjedjenek, és ne csak a művészet szeretői, de más kérdések iránt érdeklődők is látogassák a NEO-t.
- Milyen szempontok alapján választják ki azokat a művészeket, akik a hazai- és a nemzetközi mezőnyben egyaránt relevánsak és meghívást kapnak a NEO-ba?
Az egyik legfontosabb szempont a műveik karaktere. Hogy ne csak ismert alkotók legyenek, akik munkáit régóta szeretné élőben látni a hazai közönség, hanem olyanok, akik alkotásaik témája, karaktere miatt is inspirálni, elgondolkodtatni, érzelmeket felkelteni tudnak. Egy – egy híresebb művész elérése, meggyőzése a kiállításról azért is kihívás, mert általában sok évre előre lefixált a programjuk, és számukra a NEO kínálta négyzetméter nem feltétlenül jelent vonzó célpontot a nagy intézmények szóló kiállítás meghívásaival szemben. Ennek ellenére az erős motiváltság segített eddig abban, hogy meggyőzzük a meghívottjainkat arról, hogy számukra is érdekes koncepciók mentén új szempontokat bemutatva válogatjuk össze alkotásaikat, amiért érdemes Budapestre jönni. •
- Hova helyezték el ezek a tárlatok a NEO-t a művészetkedvelők mentális térképén?
Sok nagy intézmény működtet kisebb, főépületétől független tereket, pavilonokat, amelyek lehetőséget adnak, hogy a programjaikba nem feltétlenül illeszkedő projekteket valósítsanak meg. Ezek hasonlóan a NEO-hoz kisebb alapterülettel rendelkeznek, dinamikusak, gyorsabban tudnak reagálni trendekre, vagy meg tudnak ragadni olyan lehetőségeket, ami azonnali reakciót igényel. A NEO fontos tagjává vált a fővárosi művészeti helyszínek csoportjának, de még mindig sok látogató keresi a térképen, hogy hol is helyezkedik el. Minden ilyen térnek idő kell, hogy a művészet kedvelői megtanulják, merre is található.
- A kortárs művészetben egy új, esetenként kevésbé akadémikus gyökerű generáció bont zászlót, amely az internet és a közösségi média révén építi ki ismertségét, karrierjét. Kurátorként mivel magyarázná ennek a jelenségnek a sikerét? Milyen mértékben és milyen irányba alakítja át ez az új generációs módszer a magyar és a nemzetközi kortárs művészeti színteret?
Annak ellenére, hogy a közösségi média a COVID óta kiemelt szerepet játszik a művészek karrierjében és meghatározza a művészetfogyasztási szokásokat is, úgy látjuk, hogy a hagyományos értékelési utak, a szakemberek, kritikusok ítélete továbbra is fontos szerepet játszik a kortárs művészetben. Nem vagyok feltétlen híve a hierarchiának, de a bejáratott megmérettetési formák, a pályázatok, rezidencia programok elnyerése, kurátorok érdeklődésének felkeltése, jelentős gyűjtök kollekciójában, majd közgyűjteményekben való megjelenés egy sokkal biztosabb alapot ad az alkotóknak, mint az Instagram-on szerzett lájkok. Szóval a kérdésre azt a választ adnám, hogy nem alakítják át az új lehetőségek az alkotók karrierjét, csak kibővítik a lehetőségeket, és független visszajelzést is adnak a művészeknek.
- Milyen terveik vannak, mi lehet a következő tárlat, irányvonal a NEO-ban?
Folytatni szeretnénk a videóművészet, videóinstallációk bemutatásának sorát egyfelöl, másfelől pedig szeretnénk több olyan ismert művészt bemutatni, aki a művészet és tudomány, technológia, popkultúra határterületeit keresik.